Mondhatni, hogy szinte az „ősidők” óta a csapat tagja vagy. Kicsit mesélj róla, hogy mikor és milyen hatás által kerültél bele a szombathelyi amerikai foci világába?
2007-ben egy barátunk szólt, hogy a munkatársa, Számedli Richárd amerikai focizik, és nagy darab srácokat keresnek a csapatba. Testvérem úgy gondolta, hogy érdemes lenne kimenni egy edzésre, és kipróbálni ezt a sportot. Így is tettünk. Tetszett az edzés hangulata, és szóltak is a végén, hogy néhány nap múlva lesz egy meccs, ahol – ha van kedvem -, játszhatok. A válaszom igen volt, és onnantól fogva a szenvedélyemmé vált a foci.
Ezalatt az idő alatt – ha jól tudom – volt időszak, amikor egyszerre két csapatban és nemzetközi ligában is játszottál. Mondanál erről pár szót?
A szombathelyi csapat akkor még a legalsó osztályban indult, és szerettem volna magamat kipróbálni az ország legjobb csapatai ellen, így néhány társammal (Rozmann Ferenc, Szabados Ádám, Tatár István, Tatár Sándor) eligazoltam a Győr Sharks-hoz is. Nagyon megterhelő időszak volt, mind mentálisan mind pedig fizikálisan fejlődnünk kellett, a foci alapjait ebben az időszakban sajátítottuk el.
Sikeresen szerepeltünk a nemzetközi mezőnyben is, ahol nagyon nehéz ellenfeleket tudtunk magunk mögött hagyni. Ennek köszönhetően 2011-ben Central Europen Interleauge-et nyertünk. Fantasztikus élmény volt, főleg annak tudatában, hogy Szombathelyen még csak az alapokat próbáltuk elsajátítani, a Sharks-ban pedig hétről hétre fejlődnünk kellett és küzdenünk, hogy a kezdő csapatba kerülhessünk és hihetetlen iramú, taktikai meccseket játsszunk.
Van olyan emléked, legyen az akár meccs, akár csak egy momentum, ami különleges a számodra ezek alatt a hosszú focis évek alatt?
A legfontosabb az a kötelék, ami kialakult közöttünk, és az, hogy elfogadjuk egymást, tiszteljük a másikat. Ami legkülönlegesebb a csapatunkban, hogy az első 10 évben mindig a védelem volt a vezető csapatrészünk, mi nyertük a meccseket (ezt a védőjátékosok mindig is szerették kihangsúlyozni). Ez 2-3 éve megváltozott, a támadó egységünk remekül teljesít a bajnokságban.
A múlt után térjünk rá egy kicsit a jelenre és a jövőre.
Te vagy az az ember, aki egyben tartja a védelmet a pályán, akinek az érkezését általában egy hangos csattanás jellemzi. Belül hogy éled meg ezt? Illetve mit jelent számodra egy mérkőzés, készülsz rá pluszba az edzéseken felül?
Nagyon imádok ütközni! Ezért lettem belső LB, így mindig ott lehetetek a dolgok sűrűjében. Fantasztikus érzés, amikor a játék indítása előtt végig nézem a támadó falakat és tudom, hogy erősek, de meg fogom állítani őket.
Minden meccs más és más, picit olyan, mint a sakk, így mindegyikre külön felkészülök. Próbálom kielemezni, hogy mik az ellenfél erősségei és gyenge pontjai. Fontos, hogy mindig gyorsan tudjunk változtatni a taktikánkon, és rugalmasan tudjunk reagálni a történésekre.
Tavaly te kaptad a divízióban az év védője címet, ezenfelül a csapatban is te csináltad a legtöbb szerelést (48 tackle).
Muszáj megkérdeznem idén mi a célod egyéni és csapat szinten?
Szeretnék jól játszani, és szeretném, ha hasznos tagja lennék a csapatnak. Azt, hogy én lettem a legjobb védőjátékos, leginkább annak köszönhetem, hogy a legjobb védelemben játszhatok. Volt pár nagyon fontos momentumom a szezonban, de sokszor tálcán kaptam a lehetőséget a védőfalunk kimagasló játéka miatt.
Nem titkolt szándéka a csapatnak, hogy jövőre a legfelső osztályban, azaz a HFL-ben induljon. Te, mint a védelem vezére, hogy látod mi az út ahhoz, hogy a csapat helyt tudjon állni HFL szinten is a jövőt tekintve?
A tehetség megvan a csapatunkban. Több fiatal kell, akik magas szinten tudnak belépni az első perctől a csapatba. Amint ez meglesz, és az edzéseken is a maximumot tudjuk nyújtani, akkor örömmel mennék. A HFL nagyon erős, de bízom benne, hogy a Crushers méltán híres „küzdünk az utolsó pillanatig” szelleme győzelmekhez segít bennünket.
Sokat foglalkozol edzésen az újonnan érkezőkkel, illetve lényegében a védelem edzéseit is te koordinálod. Mennyire plusz teher ez neked?
Mit üzennél azoknak, akik még csak most bontogatják szárnyaikat a csapat életében?
A magam módján és a magam stílusában próbálok annyit segíteni, amennyit csak tudok. Nagyon sok ügyes srác jön ki az edzésekre. Magas felkészülést biztosítunk, és úgy érzem, sok ismeretet, valamint gyakorlati tapasztalatot tudtam átadni. Nem érzem tehernek, és Tatár Sándor is sokat segít a gyakorlatok irányításában.
Az újoncoknak üzenni pedig azt szeretném, hogy minél gyakrabban járjanak edzésre, és minden pillanatban a maximumot nyújtsák, valamint legyenek alázattal e csodálatos sport iránt.
2020.02.03.
Piskor Péter