1. Mióta focizol ? Illetve hogy kerültél bele az amerikai foci világába? Korábban sportoltál esetleg valamit?
2007-ben kezdtem, az akkor még Szombathely Fighters-ben játszani.
Az unoka bátyám, Ricsi, akkor már 1 éve járt edzésekre a csapatnál, mint védő LB. (Azóta sajnos már szegre akasztotta a sisakot). Együtt néztünk meccseket, videókat a neten. Kint a focipályán hóban, fagyban dobáltuk, az akkor még közösen vett fekete Rawlings labdát. Vele, meg még pár helyi sráccal, akik közül többen azóta is aktív játékosok! Na akkor jött, hogy menjünk el mi is edzésre, ne csak esztelenül, felszerelés nélkül törjük egymást össze a magunk szórakoztatására.
Előtte kézilabdáztam még 14-16 évesen, azelőtt a sima európai futballban kerestem a helyem, mint hátvéd. Jelenleg is az vagyok néhány magyarra fordított szinkron szerint. QB, bár itt ez egész más feladatok ellátásával jár.
2. Jó pár év van mögötted ebben a sportban. Melyik meccs, esetleg momentum volt az, ami a legszebb emléked a csapattal?
Hát mivel vendéglátásban dolgozom, ezért volt egy kisebb szünet a foci “karrieremben”. Előtte talán még nem voltam elég érett ehhez a sporthoz, vagy csak kellően alázatos, de ”vissza térésem” óta érzem azt, hogy jobban egy csapattá váltunk. Azóta megy talán a Crushers szekere egyre dinamikusabban.
Igazából olyan kiemelkedően meghatározó momentumok nincsenek. Vannak jó és rossz emlékeim, de ennek ellenére minden meccsen boldogan lépek pályára, mivel egy nagy ”család” az, aki körül vesz, mellettem küzd minden egyes yardért, vagy pontért.
3. Múlt év értékelése, illetve terveid az idei évet nézve?
Hmm… év értékelése…
Egész jó szezonunk volt!
Talán ami a legnagyobb pozitívum számomra az, hogy folyamatosan tud fejlődni az OFFENSE-ünk, s vele együtt én is. Az elmúlt 2 évben volt az, hogy az offense meccset tudott fordítani, illetve több pontot tudott feltenni a táblára, mint azt előre megálmodtuk.
Tudod az azért eléggé jó érzéssel tölt el, amikor meccs után nem azt hallod a védelemtől, hogy: „mi megdöglünk a pályán, a támadók meg csak lézengenek minden drive-ban..”, persze tényleg meghaltak, hogy ne kapjanak pontot, de végre fejlődtünk annyit, most már nem csak a kemény deffense nyeri meg a meccset, hanem mi is tudunk eleget hozzá tenni a bajnokság állásához.
Idén szeretnék még többet tanulni a külföldi játékosoktól a sportról, a posztomról. Szeretnék segíteni a csapatnak a pályán. Fejlődni a játékban.
4. Tudomásom szerint babát vártok és fiú lesz a kicsi. Ehhez első sorban gratulálnék a csapat nevében, valamit fel is vett egy kérdést: mennyire fog össze férni a baba és a munka a focival?
Köszönöm.
Hát igen, munka, foci, család….Kezdjük újra! CSALÁD, munka, foci!
Azt hiszem ez lesz az új sorrend! Még nem tudom mit hoz a csöppség, de az biztos hogy nagyon sok változást!
Biztos lesznek dolgok, amiket háttérbe fog szorítani a Kisfiam, de a fociról nem szeretnék lemondani, hisz életem 1/3-ában szerepet töltött eddig a tojáslabda.
Illetve szeretnéd-e, hogy a picur apa nyomdokaiba lépjen és egyszer ő is felvegye a Crushers mezt?
Azt gondolom, hogy párom is (bár nem szívesen) partner lesz ebben, így biztos hogy bele fog kóstolni ebbe a sportba gyermekünk is. Én szeretném! 😊
5. Te mint irányító, az offense vezére mit tudnál javasolni annak, aki most fontolgatja, hogy belevág ebbe a sportba és miért pont itt kezdje el ezt a nagyszerű játékot?
Hogy miért érdemes belekezdeni ebbe a sportba? Mert, aki az amerikai focit szereti és kipróbálná, az ha egyszer megérzi ennek az ízét, az nem fogja abba hagyni. Amit itt megfelelő hozzá állással kaphat valaki, azt szerintem máshol nem nagyon tapasztalhat meg.
A CRUSHERS tényleg egy nagy család! Ahol bármi is történik, a pályán és azon kívül, tudjuk: mindig számíthatunk egymásra!
2020.01.28.
Piskor Péter