Sziasztok,
a mai interjú alanyom nem más, mint a csapat alelnöke, szószólója, a dumagép, a hülye gyerek, a csupa szív csapatjátékos – Gerencsér Milán. Ismerjétek hát meg őt ebből a “kis – rövid” interjúból:
- Azoknak akik esetleg nem ismernének (bár én nem ismerek ilyet), kérlek mondj pár szót magadról.
28 éves vagyok, 110 kg – 180 cm, 3 éve nős vagyok. Szerencsére találtam magam mellé egy párt, aki elviseli a nem kevés rigojámat és támogat mindenben.
- Mesélj egy kicsit arról, hogy mikor és milyen körülmények között ismerkedtél meg a focival?
Én a focival 18 éves koromban ismerkedtem meg. Rozmann Ferenc aki azóta is csapatársam és nagyon jó barátom keresett meg a kipróbálás lehetőségével. Igazából már az első edzés után rádöbbentem, hogy ez lesz az én szenvedélyem, életformám. Bátran merek így fogalmazni, hisz én a focitól nem szimplán egy csapatot kaptam hanem egy egész családot.
- Milyen posztokon játszottál eddig?
Pályafutásomat DL-ként (védőfalként) kezdtem, majd nagyjából olyan 3 éve áttettek OL-ba (támadófalba), ahol szerencsére – én úgy gondolom – megtalálták számomra az ideális posztot, ahol az a dolgom hogy az ellenfél csapatától megvédjem barátaim, családtagjaim. Így úgy érzem teljes mértékben kitudok teljesedni a pályán.
- Mesélj kicsit a meccs előtti rutinról, van e egyéni procedúrád vagy esetleg a támadófallal közösen végeztek valami bemelegítést?
Mondhatni az én nevemhez fűződik az OL meccs előtti bemelegítése, melyhez néha védő falak is csatlakoznak, és a továbbiakban is szeretettel várjuk őket.
A lényege ennek a bemelegítésnek, hogy nagyon minimális erőfeszítéssel, de mégis látszólag hatékony dolgokat végezzünk
- Tudtommal a Győri csapatot is erősíted idén (is), mennyivel másabb a HFL a Div 1hez képest?
Hát a HFL-ben a Győr Sharks csapatát DL-ként erősítem. Nagyon más dimenzió, sokkal erősebb és gyorsabb játékosok is vannak és nagyobb az importok száma is.
- Elég régóta játszol itt és már kőkemény alapembernek számítasz, mit gondolsz mennyire hallgatnak rád a többiek, milyen érzés mikor más csapat játékosai, edzői és a szurkolók nagy része tudja már, hogy te ki vagy?
Igazából én csak örülnék ha ez így lenne, de én még mindig nem vagyok megelégedve sajnos az amerikai foci jelenlegi helyzetével. Viszont ha valaki már régóta csinál valamit természetes dolog, hogy a nevéhez kötik.
- Milyen érzés a csapatban játszani?
Mint már említettem nekem a Crushers nem szimpla csapat, hanem család. A pályán töltött időn kívül is teljes mértékben szerepet játszik a játékosok nagyrésze az életemben.
- Előszeretettel el szoktad veszteni a fejedet meccs közben, mik a kiváltó okok kérlek mesélj nekem
Igazából a kiváló oka csak annyi, hogy az ellenfél meg van győződve arról, hogy végig tudja vinni a kis dolgát ellenünk és megnyeri a meccset, nekem meg pont ellentétesek a nézeteim, melynek sűrűn hangot is adok, majd tetteimmel nyomatékosítom is azt.
- Melyik volt a kedvenc mérkőzésed?
Az én kedvencem a rájátszásban volt tavaly, a Gorillaz ellen, ahol vert helyzetből képesek voltunk felül kerekedni rajtuk és magunkhoz ragadtuk a győzelmet.
- Ha már a meccs előtti rutinról szó esett, mesélj kicsit a meccsek utánról is kérlek (csak őszintén).
Általában őszinte ember vagyok és sok korombéli férfihoz hasonlóan imádok mulatni, főleg ha van oka kicsit talán még jobban is mint mások.
És akkor most jöjjön a másik oldal, hallgassuk meg mit szól mindehhez Kinga, Milán felesége:
- Milyen érzés focista feleségnek lenni?
Nagyon jó érzés! Nagyon örülök hogy van egy sportoló férjem és vele együtt kaptam még egy családot akik befogadtak. Minden napunk be van osztva. Figyelnem kell a naptárt, hogy mit kell pakolnom, mert a Milán ugye 2 csapatban van. Sisak csere, mez csere, gyors mosás, milyen lesz az idő, kell e aláöltöző vagy pulcsi stb.
- Mennyire befolyásolja a mindennapjaitokat a foci? Otthon is minden arról szól, vagy azért a “nem edzős” napokon ki lehet mozdítani másfele is?
Egyáltalán nem befolyásolja a foci az életünket. 50% 50% hogy arról van szó. De szívesen veszek részt benne és segítek mindenben. Minden meccs előtt én pakolok neki össze hogy ne hogy valami otthon maradjon. Tehát teljesen tisztába vagyok hogy mi kell neki, mikor és hova, és nagyon örülök hogy segíthetek neki ebben. Meccs napján van egy kis izgulás, de inkább az van, hogy legyen már a pályán és hadd játsszon már. Nagyon szereti a sportot és a csapatot! Sajnos a munkám miatt nem tudok résztvenni minden meccsen de a lányok mindig írnak hogy mi a helyzet.
Nagyon jól tudjátok hogy milyen a Milán, nagyon szétszórt és mindig figyelnem kell rá, hogy mit hol hagy el vagy mit felejt el. Ebben az esetben nem nagyon egyszerű, szét hagyja a cuccait, ilyesmik. Egyik alkalommal az egyik kesztyűjét az utcán találtam meg
A Milánt ki lehet mozdítani minden felé ha van időnk és nincs meccs és én sem dolgozok akkor van nyaralás barátokkal, találkozások, grill party, mozi stb. De mondjuk ezek elég ritkák, de nem a foci miatt hanem a munkám miatt.
- Melyik volt a legjobb és melyik a legrosszabb meccsélményed pároddal kapcsolatban?
A legjobb az volt amikor megnyertétek a div 1-et! Nagy öröm és boldogság volt.
A legrosszabb az volt, amikor elszakadtak Milán térdében a szalagok. És az volt a legdurvább, hogy már meccs előtt éreztem hogy itt valami nem lesz jó. Nagyon rosszul éreztem magam és meg is történt a baj. Ez elég rossz élmény volt, de soha nem jutott eszembe, hogy azt mondjam neki hogy ne játsszon többet. Látom rajta a boldogságot amikor pályára léphet. Az a fél év gyógyulás büntetés volt neki hogy nem játszhatott.
- Milyenek a meccs utáni másnapok otthon? (mind a meccs mind a buli utáni állapotok érdekelnek)
Hát sajnos az utolsó kérdésedre nem nagyon tudok válaszolni. Legtöbb esetben én dolgozok, úgyhogy a férjem egyedül szenved otthon a másnaposságtól, meg pihenteti a testét a meccs utáni fájdalmak miatt. Közben hívom, hogy mi újság, hogy van, ebédel e. Mindig van kisebb sérülés vagy fájdalom. A bulik mindig jól sikerülnek. Nagyon jól tud bulizni a csapat és mindig mindenben összetartanak.
Örülök és megtiszteltetés hogy része lehetek a csapatnak és nagyon jó érzés hogy a férjem is ilyen jó csapattag. 
Jah és mindig mindenben támogatom a férjemet! Próbálom nyugtatni ha tudom. 
Hajrá Crushers! 
Ez volt tehát a Gerencsér házaspár bemutatása. Köszönjük Kingának a kitartást és a támogatást, Milánnak pedig a remek munkát a pályán és azon kívül is. Reméljük még sokáig élvezhetjük a társaságukat a Crushers zászlója alatt.
Balogh Tamás (Kisnyúl)
(2019.05.23.)